Kis koromban sokat hallottam a kérdést óvónéniktől, tanároktól talán még a családtól is, hogy "Ki a példaképed?". Míg gyerek társaim szinte azonnal rátudták vágni válaszként anyut vagy aput vagy valami híres embert addig én hosszasan elgondolkoztam, de mindig az jött…

Szóval felnőttél! Azt hinnéd, hogy most már önnáló életed lehet és simán fog menni minden. Gyerekként nem volt gondod a világgal felnőtként már annál inkább. Próbálsz valamit kezdeni az életeddel, de hiába minden. Az utat amin jársz szép lassan elkezdi megülni valami…

Szóval kedves álszent szentek ez most csak nektek fog szólni személyesen tőlem nektek. Imádjátok hangoztatni tökéletességetek és hibátlanságotokat a világ előtt. Nem mulasztotok el egyetlen alkalmat sem arra, hogy leszóljátok azon embereket akik felvállalva élik az életüket.…