Annyit küzdünk azért, hogy elfogadjon a társadalom olyannak és annak akik vagyunk. A kövér és csúnya emberek azért, hogy ők is jól néznek ki. A szerencsétlen és tehetségtelen emberek azért, hogy ők is jó valamire. A melegek, leszbikusok, travik azért, hogy ők is emberek.

Napestig lehetne még szerintem sorolni ki miért küzd, hogy elfogadják őt mások. Még tovább lehetne sorolni kinek milyen megaláztotásokon kellett már átesnie az életben amiatt aki és ahogy kinéz, amit érez.

Mi lenne, ha azt mondanám, hogy totálisan feleslegesen teszik vagy éppen teszitek mindezt? Totálisan felesleges, mert nem fognak elfogadni. Sosem fogtok beilleszkedni, mert beakartok illeszkedni. Olyanok próbáltok lennie amilyenek sosem lehettek. Sosem próbáltok meg önmagatok lenni vagy, ha mégis akkor pofára estek.

Mindennek persze rémegyszerű az oka. Nem bíztok magatokban és nem fogadjátok el azt akik vagytok. Kényszeresen próbálkoztok és küzdötök bizonygatni, hogy de jó ez ahogy vagyok, de még ti sem hiszitek el. Akkor meg hogy várjátok el mástól, hogy ezt tegye?

Régen lerágott csont tudom, de úgy látszik még mindig nem eléggé. Még mindig azt várjátok és azért küzdötök, hogy elfogadjon a környezetetek és a társadalom. Közben meg elfelejtitek, hogy először talán magamba kéne rendet rakni és nem másoktól várni a csodát.

Szépek is az emberi jószívűségről és összetartásról szőtt kis álmaink és vágyaink, de sok ember sajnos igenis ott rúg bele a másikba ahol csak tud. Ha meg még felületet is hagyunk erre és tálcán kínáljuk az egészet akkor ne csodálkozzunk, hogy megkapjuk a „Kövér disznó!”, „Hülye buzi!”, „Ostoba barom!” stb. jelzőket.

De csak, hogy egyszerűbben szemléltessem az esetet.

Hivatalosak vagyunk egy megnyitóra ahol muszáj jól kinéznünk. Felvesszük a legújabb csak erre az alkalomra vásárolt ruhánkat és végig azon izgulunk, hogy „Vajon hogy állhat rajtam?? Jól nézek ki benne?? Biztos pocsékol festhetek!”. Feszengünk és nem érezzük jól magunkat. Persze, hogy mindenkinek felfog tűnni, hogy valami nem okés és tartózkodik majd.

Vagy felvesszünk egy kevésbé új és kevésbé csillivili ruhát ami nem szikrázik 2kmről, hogy most vettük. Emellé viszont csatolunk egy határtalan jó kedvet és önbizalmat, mert Mi így érezzük jól magunkat és nem törődünk a véleményekkel. - Akinek nem tetszik az nézzen máshova. -

Azt hiszem eléggé egyértelmű, hogy melyik eset a nagyobb siker az életben.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.