Tudom, tudom csak egyszerű hétköznapi dolog. Egy kis nevetés. Tulajdonképpen csak ennyi kell, hogy jól érezzük magunkat indok nélkül. Nem kell okokat keresni a mosolyra és a könnyfakasztó nevetésre pláne vadidegen emberekkel.

 Ezek az emberek jól szemléltetik azt a búskomor hangulatot amit egy tömegközlekedési járaton lehet tapasztalni 99%-ban. Jó tükör, hogy ilyenek vagyunk, vagytok Ti is!

Ott van körülöttünk egy járatnyi ember és mégis egyedül és magányosan érezzük magunkat. Régen legalább szokás volt azoknak köszönni akiket nap mint nap látunk és együtt utazunk velük. Manapság már ez is elhalt sajnos.

Úgy érezhetnénk kihűlt minden mikor jön egy-egy ilyen csodabogár mint ez a szerzetes is és rájövünk, hogy csak lépni kell egyet előre egymás felé és kinyílik minden és egy időre eltűnnek a határok közöttünk.