Szóval felnőttél! Azt hinnéd, hogy most már önnáló életed lehet és simán fog menni minden. Gyerekként nem volt gondod a világgal felnőtként már annál inkább. Próbálsz valamit kezdeni az életeddel, de hiába minden. Az utat amin jársz szép lassan elkezdi megülni valami áthatolhatatlan köd. Sok mindenbe belekezdesz, de semmit sem élvezel, mert úgy érzed hiányzik valami. Úgy érzed az egész életedből hiányzik valami.
A köd az úton már lassan olyan sűrű körülötted, hogy az orrod hegyéig sem látsz. Céltalanul bolyongsz a sötétben néha-néha nekiütközve egy ismeretlen embernek. Elbeszélgettek aztán tovább is állsz. Az élet apró dolgai elkezdenek hatalmas méretűre nőni a válladon. Nem tudod mi lehet a ki út és merre menj tovább.
Az egyetlen dolog amit biztosan tudsz, hogy valami hiányzik. Valami szörnyen hiányzik az életedből. Tudod, hogy ott van előtted a ködben, de mikor nyúlsz utána nem tudod elérni. Ha utána kapsz akkor szétfoszlik a kezeid között. Egyszerűen megőrjít amikor csak eszedbe jut és lehorgonyzol, mert a félelem a köd körülötted megdermeszt. A legapróbb neszre is mint ilyedt nyúl kapod fel a fejed és csak nagyon óvatosan mersz lépkedni.
Kétségbeesetten keresed a választ arra, hogy mi hiányozhat. Keresed a zenében, keresed a filmekben, könyvekben, az emberekben, barátokban, szerelemben. Folyton kifele tekintesz és a külvilágban kutakodsz. Amikor pedig magadban keresed csak darabokra cincálsz mindent véget nem érő gondolat meneteket szőve mindenről és mindig ugyanazok a bizonytalan válaszok születnek mindenre.
Aztán mikor már mindenből eleged lesz vad bika módjára veted bele magad olyan dolgokba amiket sose csinálnál. Megnyílik a lábad alatt a talaj és csak zuhansz és zuhansz egyre mélyebbre ahonnan már nem tudsz kimászni.
Segítség nélkül legalábbis nem. Ha szerencséd van még mielőtt a talaj ketté nyílna belebotlasz valakibe a ködben.
"Ki vagy Te? és Mit akarsz az életben?" - kérdi. - "hozd összhangba ami itt és itt van" - mutat a fejére és a szívére.
Tovább sétálva a ködben elgondolkodsz ezeken, de már nem a sehova nem vezető véget nem érő kérdésekkel és válaszokkal hanem az egyszerű kérdésekkel és az egyszerű 1mondatos válaszokkal. Érzed minnél több kérdésre adsz egyenes és őszinte választ annál közelebb jutsz a megoldáshoz, de még mindig nem érted a lényeget. Tudod már mit akarsz az életben és azt is, hogy Te ki vagy, de ez még nem elég, mert ennél több kell. Valami kell ami ezt a két dolgot mozgásba hozza. Aki ezeket tenni akarja és nem félni mindentől.
Hirtelen feldereng valami fényes pont a ködben. Nyúlsz utána és már nem fut el előled. Utána kapsz és ott érzed az újjaid között szorosan fogva. Közelebb lépsz és a köd is eloszlik és hirtelen rájössz.
"De hiszen ez Én vagyok!"

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.