Na erre most biztos legyinte majd mindenki, hogy "áh igen, a rossz dolgok mindig újra megtalálnak". Lehet karmának nevezni és egyéb filozófiai vagy ezoterikus maszlagba csavarni attól a tények még tények. Ha sokat ütöm a falat akkor előbb vagy utóbb a fejemre szakad a plafon és ugyan így, ha ápolom azt a falat akkor cserébe a plafon is tovább marad a helyén.
Ha Én most 5 perc múlva leüvöltöm a mellettem levő ember fejét egész biztos lehetek benne, hogy a feldúltságát nem rajtam fogja utána kitölteni hanem az ő mellette levő következő emberen és ez így gyűrűzik tovább és tovább míg végül vissza nem ér hozzám.
Ugyanis a harag, gyűlölet, utálat, bánat, szomorúság és még lehetne sorolni futó tűzként tud terjedni. Fejbe dobunk valakit az utcán és pillanatokon belül azt vesszük észre, hogy már egy egész kis tömeg kiabál haragosan körülöttünk hogyan is történt az eset. Hamarosan elkezdődnek az átkozódások, személyeskedések netán még a fizikai erőszak is. Egy apró kis kavics a mozdulatlan tóba és máris hullámként terjed minden.
Ebből persze egy tök logikus következtetés lenne (egyeseknek állítom, hogy elég bizarr következtetés), hogy a mosoly, nevetés, szeretet, kedvesség és a többi most bizonyára nyálasnak hangzó dolog is ugyan így terjed az emberek között.
Ó tudom, hogy kapzsik és kicsinyesek vagyunk és csak akkor teszünk jót mással, ha abból biztos hasznunk van. Szinte senki nem tesz csak úgy önzetlenül semmit másokkal, mert úgysem kapja vissza. Legalábbis ez az általánosan elterjedt gondolat. Ez is egy olyan eset ami "körbe ment és körbe jött".
Elindult valahonnan valamiért a bizalmatlanság egymás felé és mint valami járvány terjedt el az emberek között az összes létező negatív gondolattal együtt. Nem gondolunk bele, hogy igenis hatással vagyunk a világra kis emberként is. Nem kell ahhoz elnöknek, királynak, pápának, sztárnak lenni, hogy hassunk az emberekre.
Elég egy aprócska gondolat amit elég meggyőzően adunk elő egy barátnak aki tovább adja két másiknak akik tovább adják 10 másiknak és így tovább és így tovább és előbb-utóbb viszont halljuk.
Ja és persze ne felejtsük el a fiatal generációkat sem akik nagyon sok mindent az idősebbektől tanulnak el. A pesszimizmust, a piálást, cigizést, ember gyűlöletet, féktelen bulizást, trágár beszédet és még milliónyi dolgot tőlünk láttak először.
Mi indítjuk el a kört mindig aztán csodálkozunk az eredményen, ha visszaér.
Egyébként a pozitív gondolkodás, szeretet, béke már terjed a világban. Még lehet csatlakozni a körbe. ;)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.