November közepe lehetett mikor egyik városi sétám során betettem a lábam Budapest egyik bevásárló központjába és rögtön ami arcon vágott egy 10 méter magas karácsonyfa! Első gondolataim között volt, hogy kivágom, felgyújtom, lekopasztom. Nem azért, mert karácsony ellenes lennék hanem mert November volt. Volt még kb. bő egy hónap karácsonyig, de már minden karácsonyi lázban égett.
  Pár nappal később rádiót hallgattam mikor felcsendült egy karácsonyi dal és kishíján kitéptem a füllhalgatót a fülemből, hogy "Nemááááár!". Egyáltalán semmi szükségem karácsonyi dalokra ősszel mégis mért kell a képembe vagy ezesetben a fülembe tólni mindent.
  Persze egyszerű a válasz és már agyon rágott téma. Piszok jó marketing és valahogy felkell lendíteni a téli vásárlási vágyat az embereknek. Vegyetek ajándékot! Vegyetek anyunak, apunak, kistestvérnek, nagytestvérnek, nagyszülőknek, rokonoknak, de vegyél még a kutyádnak meg macskádnak és 5 másik vadidegennek aki szembe jön veled az utcán.
  Mert hát a karácsony erről szól nem de? Mit nekünk szeretet ünnepe. Legyen inkább az ajándékozás ünnepe hiszen semmi más csak egy jó kifogás az egész, hogy kérjünk valami nagy és drága dolgot olyat amit amúgy nem mernénk kérni az év többi napján. Hiszen karácsony van a szeretet ünnepe, ha szeretsz akkor mutasd ki és vegyél ajándékot a másiknak, ha szeretnek úgyis megveszik nekem akármit kérek.
  Az év többi 364 napján kivéve Valentin napot ami ugyanez a kategória szóval akkor legyen csak 363 nap pedig felejtsük el az egészet. Akkor nem kell törődni a másikkal akkor nem kell kimutatni, hogy szeretjük egymást akkor nyugodtan tojhatunk egymás fejére. De karácsonykor akkor viszont halmozzuk el egymást.
  Kérdem én mint egyszerű ember. Tényleg szükség van erre? De, ha mégis szükség van tényleg telefonokat, tableteket, tvket meg kitudja miféle drága kütyüket esetleg ruhát vagy kitudja még miféle extrákat kell venni? Persze lehet valami kis aprósággal kedveskedni, de nem kell a csillagot is lekívánni és lehozni az égről.
  Tőlem karácsonykor nem kap senki semmit. Örülök, ha együtt van a család és ezt tudják ők is hiszen évek óta ezt teszem és mondom is. Senkitől nem várok ajándékot, mert nem erről szól és túl élem és túl élik ők is.
  Otthon fát díszítünk családdal. Sütünk főzünk. Este családi vacsora utána meg megnézünk egy-két filmet együtt. Persze ezt lehetne az év többi napján is így, de ebből a szempontból a karácsony egy különlegesebb nap amikor kicsit jobban oda rakja magát mindenki.
  Nem kellenek az ajándék hegyek.

Na kezdésnek egy ilyen téma/írás azt hiszem meg is felel.

A 21. századot át meg át szövi a tudomány. Azt hiszem ehhez kétség sem férhet. Villogó feliratok mindenfele a városokban. A bolygónk az űrből lassan kezd egy óriás villanykörtére hasonlítani annak következtében, hogy a városok éjszakánként fényárban úsznak. Persze tudom, hogy csak az egyik felén van mindig este, de ez nem is igazán fontos most.

  Havonta jönnek ki az újabb és újabb modellek mindenből, ha szükségünk van rá, ha nincs. Még időnk sincs megszokni az egyiket mikor már egy másikat nyomnának a kezünkbe olcsóbbnál olcsóbb ajánlatokkal. Csodálom, hogy még fizetni nem akarnak nekünk azért, hogy megvegyük.

  Hihetetlen gyorsan tudunk intézni az elektronika és az internet segítségével mindent és még sincs elég időnk semmire. A technikának hála mostanra a világ minden része kapcsolatba áll egymással és mégsem elég nekünk. Tovább és tovább hajtjuk a gépezetet mintha képtelenek lennénk leállni. Vagy csak tovább hajtatják velünk a hatalmas multi vállalatok, mert másképp nincs profitjuk, de ebbe most nem mennék bele.

  Könnyű volna másra kenni a saját hibáinkat. Végső soron mi vagyunk azok akik fejet hajtunk előttük és tesszük amit mondanak nekünk. Mi hajtjuk a gépezetet a saját két kezünkkel pedig megállíthatnánk. Egyszerűen csak nemet kéne mondanunk. Nem!-et amit már gyerekként is szinte az első szavak között tanulunk meg. Amit olyan könnyedén hajtogatunk, ha valami nem tetszik, ha valamit nem akarunk megtenni.

  Akkor mégis mért olyan átkozottul nehéz Nem!-et mondani a hajtásra, a pörgésre. Nem!-et a sok új kacatra amire semmi szüksége senkinek. Nem!-et arra ami nem tetszik és arra is ami tetszik. Mondjunk Nem!-et a világra, ha nem tetszik nekünk úgy ahogy van.

  De, hogy mit is akartam az elején a tudománnyal. Nos biztos lerágott csont már, hogy kevés időt fordítunk magunkra. A kicsit spirituálisabb dolgokra amikkel jobban elmélyülhetünk a világban és megérthetjük azt. Nehogy azt higgyük, hogy a tudomány az egyetlen dolog ami a világ megértésére szolgál. A logikus felére tökéletesen megfelel, de az élet sajnos nem mindig a logikusság eszméjét követi.

  Létezik egy rejtett része is mindennek amit a régiek ismertek. A régiek akik hiedelmek és babonák által meghatározott félelemben élték az életüket. Akiket az istenek és a szellemek rettegésben tartottak. Akik feladták saját magukat csak, mert úgy hitték létezik valami magasabb valami szentségesebb ami mindent irányít. Valami amire nem lehet Nem!-et mondani, mert megbüntet és végzetes következménye lesz.

  Rémisztő és sötét világ ahol a fényességet és a jót hírdetik azok akik a sötétséget gerjesztik. Ahol nem élhetsz szabadon úgy ahogy szeretnél és megtehetnéd. Ahol nem lehetsz az aki lehetnél és akinek születtél, mert megbélyegeznek érte. Ahol a gyávát eltapossák és az erős tovább él.

  Erre a világra az emberek Nem!-et mondtak. Elkezdtek gondolkodni és a tudomány felé fordultak. Az eredmény viszont ugyan az lett csak az eszköz változott. Továbbra is kevés ember mondhatja magát szabadnak. Azon kevesek akik mernek gondolkodni és kérdezni. Akik megmernek kérdőjelezni bármit és Nem!-et mondani.

  Lehet a megoldás végül az kettő között van. Egy aranyközépúton. Mikor majd Nem!-et merünk mondani a rohanásra és a gyorsulásra. Mikor kicsit képesek leszünk fékezni és megállni élvezni azt amink van. Belátni, hogy nincs annyi mindenre szükségünk mint amennyit megpróbálnak lenyomni a torkunkon és belátni azt is, hogy nem hagyhatjuk a félelmeink általt irányíttatni magunkat.

Majd, ha Hinni és Tudni fogjuk mi a jó akkor mondhatunk Igen!-t. Addig viszont mondjunk Nem!-et.

Na első bejegyzés!

Nem írtam még blogot. Mondhatni teljesen új világ ez nekem. Nem is igazán olvasgattam régebben blogokat, de ez nem hinném, hogy sokat számítana. Régóta terveztem már indítani egyet és ki tudja mi okból most jutottam el oda, hogy ez sikerült is. Remélem sikerül olyan érdekesre szerkeszteni majd mint tervezem és meglesz a hatása.

Az, hogy miről fog szólni témák és egyebek tekintetében az attól fog függeni mi jár épp a fejembe, mit tartok fontosnak épp. 

Jó olvasást, gondolkodást!

Kaen